- Amikor teljes létbizonytalanságban élünk, nincsenek gyógyszerek, kiürültek az üzletek, néhány márkányi fizetésbõl és feleakkora nyugdíjból az emberek képtelenek kielégíteni mindennapi szükségleteiket, amikor megszûnt, vagy jobbik esetben csak jelképessé vált a lapok állami támogatása, joggal merül fel a kérdés: vajon érdemes-e, és ha igen, mibõl és kinek lehet irodalmi, mûvészeti tudományos folyóiratot kiadni? - tette fel a kérdést Dévavári Zoltán, az Üzenet fõszerkesztõje a folyóiratról szervezett Szabad Líceum vitaesten. A felszólalásokból egyértelmûen kiderült hogy a több mint egyévi szünet után a múlt év márciusában újraindult Üzenetre igenis szükség van.

Dévavári Zoltán szólt arról hogy tavaly az anyagi támogatóknak köszönhetõen vált lehetõvé a lap folyamatos megjelenése, ám az egyre súlyosbodó életkörülmények következtében az Üzenetnek is mind nagyobb nehézségekkel kell szembenéznie. Széles körû támogatásra volna pedig szükség, mert csakis közös erõvel lehet megvalósítani a szerkesztõség elõtt álló feladatokat. Ezek között szerepel az elmúlt évtizedek társadalmi életének, mûvészetének és irodalomszemléletének felülvizsgálata. Jóval több szociológiai és demográfiai felmérést kívánnak közölni. Szeretnék, ha az Üzenet fóruma lenne minden megnyilatkozásnak amely a vajdasági magyarság azonosságtudatának megõrzéséért vívott szellemi harcát magára eszmélésének folyamatát szolgálja. Mûvészeti irányzattól És nemzedéki hovatartozástól függetlenül (feladatuknak tekintik a tehetséges fiatalok felkarolását) helyet adnak a lapban mindenki írásának, aki hozzá akar és tud járulni kisebbségi kultúránk gazdagodásához. A folyóiratnak számon kell tartania minden értéket, amely a kisebbséget a fennmaradásért vívott küzdelemben segítheti. Szólt arról is, hogy az Üzenet szerkesztõsége kötelességének érzi felvállalni azoknak a kérdéseknek a taglalását, amelyek az utóbbi idõben megszûnt lapot feladatai voltak. Anyagi és szellemi nyomorunk ellenére remélhetõleg az idén is sikerül legalább hat kettõs számot kiadni. Mint minden lap szerkesztõségének, az Üzenet szerkesztõségének is az a szándéka, hogy olyan folyóirat készüljön, amelyet nem csak környezetében, hanem az egész magyar nyelvterületen érdeklõdéssel olvasnak.

Dudás Károly, az Új Hét Nap fõszerkesztõje szólt arról, hogy mivel a mûvelõdési életet az önkormányzatok a legjobb szándékuk ellenére sem tudják a kellõ mértékben segíteni, ezért nagy szükség van az anyaország részérõl a kultúrát, tájékoztatást támogató programokra. Siflis Zoltán filmmûvész elmondta, jó lenne egy olyan számot megjelentetni, amely áttekintést adna a vajdasági magyar filmmûvészetrõl. Az Üzenetnek minél több teret kellene adnia a társmûvészeteknek, hogy a zenével, képzõmûvészettel, színmûvészettel foglalkozók valljanak keserûségükrõl és álmaikról. Dr. Vajda Gábor kritikus Hózsa Éva gimnáziumi magyartanár és dr. Rehák László nyugalmazott egyetemi tanár hangsúlyozta annak fontosságát, hogy minél több fiatal írása kapjon helyet a folyóiratban. Kasza József polgármester kiemelte: a folyóiratnak a fiatalokhoz is kell szólnia, s indítványozta, hogy a szabadkai középiskolákban a magyartanárok írják össze, hány példányt igényelnek az Üzenetbõl a diákok, s az önkormányzat annyi példányt elõfizet a tanulók számára.